Egy hazai Facebook-csoportban 2,8 millió forintért hirdetnek egy Franck Muller órát, azt állítva, hogy az Andy Vajna hagyatékából származik. A szakértői vizsgálat azonban kimutatta: hiteles dokumentumok nélkül az óra piaci értéke alig éri el az 1 millió forintot. Utánajártunk, miért kockázatos hinni a legendának papírok nélkül.
Mielőtt a tulajdonosra térnénk, nézzük, mit is árulnak.
- Típus: Franck Muller Color Dreams Long Island.
- Megjelenés: Egy hatalmas, 45mm-es ívelt tok, színes, de rendezett számokkal (nem összekeverendő a „Crazy Hours” kiadással).
- Státusz: Ahogy Dávid a videóban rámutat, a 2000-es években a Franck Muller volt az, ami ma a Richard Mille: a szabályokat felrúgó, extrém, újító márka, amit csak a legbevállalósabbak hordtak.
A Facebookon 2,8 millió forintért árulják ezt a darabot.
Az eladói állítás szerint az óra Andy Vajna hagyatékából származik, és egy hazai kereskedőn keresztül került a piacra. A sztori kétségtelenül erős: Vajna nemcsak itthon, de Hollywoodban is ikonikus figura volt, így bármi, amihez köze volt, potenciális aranybánya lehet.
Ez is érdekelhet: Vajna Tímea eladja Andy örökségét, kiszáll a luxusétterméből
Az ígéret szerint tehát egy olyan luxusóráról beszélgetünk, amit a Terminátor producere viselt a csuklóján. A realitás jelenleg az, hogy egy milánói vásárlást igazoló papír van hozzá, amin nem szerepel a vásárló neve.
A szakértői vélemény ezen a ponton válik kritikussá. A Beszéljünk órákról Instagram-videója rávilágít a használtpiac legkegyetlenebb törvényére: a szájhagyomány nem növeli az árat, csak a konkrét, hiteles, kézzel fogható dokumentum.
Mennyit ér az óra?
Itt válik el a befektetés a szerencsejátéktól. Az előadott sztori nélkül, hasonló Franck Muller modelleket a nemzetközi piacon kb. 1 millió forintért lehet venni. Ha nem igazolható a Vajna-szál, az óra pontosan ennyit ér.
Ha létezne hiteles bizonyíték, arra, hogy valóban Andy Vajna tulajdona volt, a luxusóra értéke ennek a többszöröse is lehetne. De nem a Facebookon! Egy ilyen darabot inkább aukcióin kellene értékesíteni, ahol a gyűjtők a bizonyított eredetért fizetnek felárat.
A konklúzió egyértelmű: bár a történet csábító, a jelenlegi bizonyítékok (név nélküli milánói számla) alapján ezt az órát csak saját értékén, „egy szép Franck Muller”-ként szabad kezelni. Aki felárat fizet a legendáért papírok nélkül, az nem befektet, hanem adakozik.